Akácpereszke

Jellemzés: Fehér, citromsárgásanfehér színű, pikkelyes kalappal és pikkelyes tönkkel. Főleg akácosban, fű között terem. Kalap: Domború, majd ellaposodó, 5-12 cm széles. Fehér, sárgásfehér, halvány citromsárgás. Eleinte sárgásfehér pelyhes pikkelyek díszítik, később, főleg középen, sima és csupasz. Széle kezdetben begöngyölt, többnyire pelyhes burokmaradványokkal. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók. Színük fehér, végül esetleg sárgásfehér. Spórapora fehér. Tönk: Rövid, 4-7 cm hosszú és zömök, 15-20 mm vastag. Fehér vagy sárgásfehér. Pelyhes pikkelyek borítják. Hús: Fehér, citromsárgásan árnyalt. Szag és íz: Nem feltűnő szagú, jóízű gomba. Termőhely és idő: Réten, füves helyeken, erdei tisztásokon terem. Különösen gyakori az alföldi akácosokban. Tavasztól őszig, főleg nyáron, esők után seregesen gyűjthető. Felhasználás: Jóízű, ehető gomba. Hasonló fajok: Vigyázzunk, a fehér gyilkos galócával könnyen összetéveszthető! A galócáknak gallérja és bocskora van, a lemezek a kalap széle felé szélesebbek, és nem teremnek telepített, tiszta akácosban. Az ehető májusi pereszkénél és tejpereszkénél az akácpereszke kisebb, és azok nem pikkelyesek. Igen hasonló még hozzá a csipkés őzlábgomba és a tarlógomba, azok is gallérosak, de nem pikkelyes tönkűek, színük pedig nem lehet citromsárgás.

Aranytinóru

Jellemzés: Világosbarna, domború, végül lapos kalapja 5-6 cm-es. Bőre igen korán repedezik és az egyre több szögletes repedés hézagaiban a kalapbőr alatti pirosas húsréteg kilátszik. Csöves rész: Nevét az aranysárga, citromsárga csöves termőrétegről kapta, amely azonban később olajbarnás lesz, nem fut le a tönkre. Tönk: A karcsú, gyakran görbülő, barnássárga tönkön vörös sávozottság látható. Nyirkos időben a kalapot gyakran sárga, fehér vagy szürke penész szövi át. Se az ilyent, se az idős példányokat ne együk! Szag és íz: Csak az egészen fiatalok ehetők, de azok sem különösen jóízűek.

Áltrifla

Jellemzés: Burgonya alakú, rozsdabarnás színű, kemény gomba. Felszíne pikkelyesen repedező, alul gyökerező, rövid tönkkel. Belseje szürkésfekete. Termőtest: A pöfetegekhez hasonló gömbölyded vagy inkább burgonya, tojás alakú, 2-12 cm széles, 3-6 cm magas. Színe csak igen fiatalon fehér, hamar sárgásbarnás, rozsdabarnás esz. Felszíne táblásan berepedező, sűrűn álló barnás pikkelyekkel. Az idős gomba a tetején szabálytalanul felszakad. Alul igen rövid, összenyomott, gyökérszerű, a föld alatt szerteágazó fonalhálózatban folytatódó tönkszerű része van. Hús: Kemény, a kéregben merev, szinte bőrszíjszerű. A belsejét a termőréteg tölti ki, amely eleinte fehéres, de igen hamar szürke, ibolyás árnyalatú, majd szürkésfeketés lesz, végül barnásfekete porrá hull szét. A gomba alsó, kehelyszerű része a szétporlás után is hosszú ideig megmarad. A spórapora barnásfekete. Spórái barnásfeketék, gömbölyűek, tüskések. Szag és íz: Aromás, később kissé retekre emlékeztető, majd szúrós, undorító szagú és kissé csípős ízű. Termőhely és idő: Nyári és őszi gomba, amely erdőben, erdőszélen, különösen bükkösben, tölgyesben és bokros, szárazabb helyeken, utak mentén igen gyakori, néha seregesen jön elő. Sokszor félig a föld alatt fejlődik, és csak alig emelkedik ki. Gyökérkapcsolt gomba. Száraz időben is gyakori. Mérgezés: Fogyasztása után rosszullét, izzadás, hányás, ájulás vagy tudatzavar jelentkezik. Nálunk azonban mérgezést eddig még nem okozott. Szarvasgomba hamisítására felhasználják. Fűszeres íze miatt külföldön kis mennyiségben gombaporkeverékben használják is. Hasonló fajok: Az áltrifla összetéveszthető esetleg a bimbós pöfeteggel, de megfeketedő belseje, kemény és táblásan repedező bőre jól megkülönbözteti. Inkább a nyári szarvasgomba helyett szedik néha. A nyári szarvasgomba azonban földben terem, felülete nem repedező, hanem egyenetlen, kiemelkedően rücskös, belseje pedig átmetszve márványozott.

Árvégű fülőke

Jellemzés: Csoportosan, fatörzsek tövén, fatuskók mellett termő egyszínű, vörösbarnás gomba. Tönkje szívós, bordás, megcsavarodó, alul feltűnően vékonyodó, árvégű. Kalap: Kúposan domború, 4-15 cm nagy. Felülete hullámosan egyenetlen. Vörösbarna, gesztenyebarna, néha halványabb, fehéresvöröses, máskor viszont sötétebb, foltos, pettyes. Vékony húsú. Lemezek: Közepesen ritkán állók, szélesek, színűk halvány vörösesbarnás. Gyakran sötetebben rozsdafoltosak. Szélük lehet fogazott. A spórapora fehér. Tönk: Egy csoportban egymás mellett, néha egymással összefüggve, de többnyire nem teljesen összenőve több tönk nő együtt. A tönk 5-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, Iefelé elvékonyodik, és a vékony része a földbe, fába lenyúlik, gyökerezik, és mivel csavarodik is, többnyire dugóhúzószerű. Színe a kalaphoz hasonló, de alul sötétebb. Hús: Fehéresbarnás. A kalapban rugalmas, hajlítható, nem törékeny. A tönkben rostos, szívós, a tönk aljában majdnem fásan kemény. Szag és íz: Gyengén gombaszagú, kicsit kesernyés utóízű. Termőhely és idő: Erdei lombos fák, főleg tölgyfák tövében, a gyökerekről előtörve a talajon, máskor a tönkön vagy a tuskón csoportosan terem, tavasztól őszig, legbővebben ősszel. Főleg tölgyerdőkben, az egész országban igen gyakori. Felhasználás: A kalap és a tönk felső része ehető, a tönk alja szívós, kemény. Levesnek vagy salátának szokták készíteni, de más gombás ételbe is használható. Jól és szépen szárad. Hasonló fajok: Első rátekintésre hasonlít ugyan más csoportos gombákhoz is, de vörösesbarna színéről és bordás, megcsavarodó, alul elvékonyodó tönkjéről biztosan és könnyen felismerhetjük.

Barna csengettyűgomba

Jellemzés: Kalapja változó barnás színű, zsírfényű, lemezei eleinte fehérek, később rózsaszínre változók. Tönkje a kalapból csuklószerűen kifordítható. Korhadó fán, többnyire egyenként terem. Kalap: Félgömb alakúból kiterülő, 5-15 cm széles, vékony húsú. Színe a termőhely és idő szerint igen változatos, többnyire barna, szürkésbarnás, de lehet fehéres, kékesszürke, feketebarna is. Gyakran felhőzetesen foltos, tarka, sugarasan rajzolt, de lehet még pikkelyes is. Felülete selymes-szálas, nyirkosan fényes, zsírfényű. Lemezek: Színük kezdetben fehér, majd lassan rózsaszínen át hússzínű, végül piszkosvöröses lesz. Spórapura rózsaszínű. Spórái rózsaszínűek, tojásdadok. Termőrétegében jellegzetes cisztidák vannak. Tönk: Megnyúlt, hengeres, eléggé merev, a kalapból csuklósan kifordítható. 5- 12 cm hosszú, 0,5 -1,5 cm vastag. Fehér, de többnyire szürkésbarnásan vagy feketésen felhős, és rajta - főleg alul - hosszanti, finom, rásimuló feketés szálak húzódnak. Hús: Fiatal korban rugalmasan kemény, később puha, vizenyős, és igen törékeny lesz. A kalapban vékony, a tönkben tömör, szálkás, rostos. Színe fehér. Szag és íz: Enyhe, nem jellemző. Termőhely és idő: Majdnem egész évben, ugyanazon a helyen ismételten is termő, gyakori gomba. Faanyagon, fatönkön, tuskókon, mindenféle erdőben és erdőirtás helyén, többnyire magányosan vagy kettesével-hármasával terem. Aránylag száraz időben is előjön. Felhasználás: A fiatal gomba igen jó ízű, ehető, az idősebbtől az étel kissé nyálkás lesz. Törékeny, vizenyős, nem állóképes húsa miatt árusításra alkalmatlan. A tönk alsó része szálkásan rostos, ezért azt ne tegyük az ételbe. Hasonló fajok: Sokáig fehéren maradó lemezei miatt könnyen pereszkének lehet nézni. A hasonló pereszkéktől és fülőkéktől csuklósan kiforduló tönkje és rózsaszínre váló lemezei által különbözik. A szürke és a nagy döggomba valamint a tövisaljagomba lemezszíne hasonló, de a tönkjük nem fordítható ki csuklósan, azon kívül nem korhadó fán teremnek. A barna csengettyűgombának rokona a fehér csengettyűgomba. Ez kisebb termetű, törékenyebb. Kalapja, tönkje fehér, szürkésfehér. Elhalt faanyagon, olykor gyümölcsfák faanyagán is, többnyire egyenként terem. Rokona a nagyobb termetű, meglehetősen ritka, hulladék anyagokon, főleg fűrészporon, a talajon termő csoportos csengettyűgomba is. Ennek kalapja világos sárgásszürkés.

Barna érdestinóru

Jellemzés: Tönkje karcsú, szürke, sötétebben pikkelyes, érdes. Kalapja puhább húsú, barna. A csöves rész fehéresből megszürkül, húsa feketedik. Leginkább gyertyános erdőben terem. Kalap: Félgömb alakú, domború, 5-12 cm nagy, igen vastag húsú. Színe a fehéresszürkétől a sárga és barna színek különféle árnyalataiban fordul elő, többnyire világos vagy sötétbarna. Felülete lehet kissé ragadós. Bőre nem húzható le, néha a kalap szélén túlér, visszahajlik. Csöves rész: Eléggé vastag, széles, és a húsról könnyen lefejthető. A tönktől többnyire mély árok választja el. Nyílásai aprók. Színe szürkésfehérből szürke, majd szürkésbarnás lesz, a nyomáshelyeken barnul. A spórapor barnássárga. Tönk: Hosszú, megnyúlt, karcsú, felfelé vékonyodó, ritkán zömökebb, 6-18 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Szürke színű, és eléggé sűrűn álló sötétebb, szürkésfeketés, felszakadozó pikkelyektől érdes, hosszában csíkos. Hús: Szürkésfehér, megtörve kissé szürkül, kékül. Főzve és szárítva szürkésfekete lesz. Az öregebb példányok húsa elég gyorsan megpuhul, vizenyős, vattaszerű lesz. A tönkben a hús mereven törik, idős korban szívósan keményedő. Szag és íz: Kissé savanykás ízű, kellemes szagú. Termőhely és idő: Lomberdőben, főleg nyíltabb füves részeken és nyirkos, árnyas ligetekben, erdei patakok mentén a fűben, legtöbbször nyírfák és gyertyánfák alatt terem, mert ezek gyökérkapcsolt gombája. Június és október között található. Felhasználás: Jóízű kedvelt gomba, de csak a fiatalja kifogástalan. Az idős gomba az ételt nyálkásítja. Tönkje hamar szívósan kemény lesz, kalapja viszont esős időben erősen átvizesedik. Főzve a színe megsötétedik, szárítva megfeketedik, és aránylag nehezen is szárad. Hasonló fajok: Leírásunk a főfajra vonatkozik. Van ugyanis néhány közeli rokona, amelyek főleg a kalapszínben térnek el tőle. Ezek egyike a sötét érdestinóru. Ennek húsa puha, erősen feketedik, a kalap sötétszürke, feketés, bőre repedezik. A tönkön fémes, csillogó sötét szín van, mintha megégett volna. A hús megtörve ibolyásfeketére színeződik el, és húsában a kukacrágás fekete. Gyertyánosban találjuk, főleg patakok mentén, agyagtalajon. A barna érdestinórut, valamint rokonait más tinórufajoktól jól megkülönbözteti szürkés színű termőrétegük és érdespikkelyes tönkjük. Közeli rokona a sárga érdestinóru is. Ennek kalapja sárgás, a bőre többnyire repedező, a csöves rész sárga, később barnuló, a hús és a tönk is sárga.

Barna csészegomba

Jellemzés: Kicsiny, csésze alakú, porcosan puha, barna gomba. Termőtest: Nem nagy méretű, 2-8 cm széles. Belül barna, vörösbarna, olajbarna, gesztenyebarna, kívül halványabb barnás és finoman szemcsés, hamvas. Termőréteg: A csésze belső oldalát béleli ki. Az érett gombából olykor cigarettafüsthöz hasonlóan lövelli a spórafelhőt. A spórák tojás alakúak, aránylag nagyok, fehérek. Tönk: Nincs. Hús: Rugalmas, majdnem porcos, de eléggé könnyen törik. Szag és íz: Kissé fűszeres, gombaszagú. Termőhely és idő: Erdőben, főleg tölgyesben, a talajon terem, mohás, nyirkos helyeken, nyáron és ősszel helyenként seregesen is. Minthogy a talajon ülő gombát nehéz észrevenni, ha egyet találunk, érdemes tovább keresni. Felhasználás: Bár vékony húsú, mégis eléggé kiadós, jó, ehető gomba. Idős korban azonban lehet kissé kesernyés ízű. Elkészítés előtt alaposan meg kell mosni, mert a föld és a homok rátapadhat. Szépen és gyorsan szárad. Hasonló fajok: A barna csészegombának több, ugyancsak barna színű közeli rokona van, amelyek közül némelyik, például a rövid, bordás tönkjéről felismerhető nyeles serleggomba ugyancsak gyakori. Ezek mind ehető gombák. Mérgező csak a tulipán-csészegomba, amely belül lilás, kívül barnásfehér és csilIagszerűen behasadozó.

Borsos tinóru

Kalap: legfeljebb 6 cm-esre nő, sárgás vagy vörösesbarna. Csöves rész: A tönkre lefutó csöves termőréteg változóan, de kifejezetten vöröses. Tönk: nem hasas. Érdekessége még, hogy a vörösen sárguló tönk aljából, ha óvatosan kiemeljük, sáfránysárga kötegek is kihúzhatók a talajból. Hús: kékül. Szag és íz: Égetően csípős! Termőhely és idő: Luc- és erdeifenyő alatt terem, ritkábban savanyú talajú gyertyános tölgyesben. Nem gyakori gomba.

Barna gyűrűstinóru

Kalap: 3-15 cm átmérőjű; kissé púposan domború, majd ellaposodik; sárgás-, csokoládé- vagy sötétbarna; felülete nyálkás, ragadós, szárazon fénylő; bőre könnyen lehúzható. Lemezek leírása:Eleinte szűk pórusú; halványsárga, idővel piszkos olívsárga, sárgásbarna lesz. Tönk leírása:3-11 cm hosszú, 1-2,5 cm vastag; többnyire hengeres; fehéres, majd ibolyásbarna gallérja van, a gallér alatt fehéresbarnás, sima felületű. Gombahús leírása:Hamar puhul; fehéressárgás, sézíne nem változik; kissé gyümölcsillatú, gyengén savanykás ízű. Előfordulása:Májustól novemberig, kéttűs fenyő (erdei- és feketefenyő) alatt növő, gyakori faj. Fogyasztása:Ehető, de a kalap bőrét húzzuk le. Megjegyzés:Mérgező fajjal nem téveszthető össze, hasonló hozzá az ehető szemcsésnyelű fenyőtinóru.

Barna porhanyósgomba

Jellemzés: Csoportos növésű, igen törékeny gomba. Kalapja és lemezei sötétbarnák, tönkje viszont fehér, selymes fényű, belül üres. Kalap: Félgömb alakúból szétterülő, 2-12 cm széles. Barna, sötét csokoládébarna, gesztenyebarna, végül barnássárgára kifakuló. Gyakran a közepe világosabb, a széle pedig széles sávban sötétebb. Peremén pókhálószerű fátyolmaradványok lehetnek. Lemezek: Halványbarnából igen gyorsan sötét csokoládébarnára sötétednek. Olykor kezdetben halványvörösek. A fiatal gomba lemezeit gyakran fátyol fedi. Spórapora sötét csokoládébarna. Tönk: A csoportos növés miatt görbe, karcsú, 3-10 cm hosszú, 3-10 mm vastag. Fehér színű és selymesen fényes. Felülete hullámos, egyenetlen, belül csövesen üres. Hús: A kalapban igen vékony, a tönkben igen törékeny. Barnás, többé- kevésbé vizenyős. Szag és íz: Jóízű, de nem kellemesen földszagú. Termőhely és idő: Erdők talaján, fatörzsek vagy fatuskók közelében, a korhadó faanyagon nagy csoportokban fejlődik. Főleg ősszel gyakori, de nyár elején is előjöhet. Nedves helyeken vagy kiadós esők után az ország minden erdős térületén igen bőven terem. Felhasználás: Ehető, sőt fiatalon jóízű, de törékenysége miatt nem tartós, az idős gombából készített ételt a spórapora sötétre festi. Hasonló fajok: Hozzá hasonló mérgező gomba nemigen akad, mert a mérgező susulykák kalapja csúcsos, sugarasan rostos, lemezeik világosabbak, szürkésbarnák, és a susulykák nem nőnek csoportosan. Az ehetők közül csak a csoportos pereszke kalapja lehet felülről hasonló, meg a csupros tuskógomba, de ezek lemezei világosak, fehéresek.

Barna nyálkásgomba

Jellemzés: A barna nyálkásgomba jól megtermett, 5-10 cm nagy Kalap: sötétbarna, de lehet a barna különböző árnyalata, világosabb vagy gyakran lilás is, sőt szinte feketésbarna. Termőhely és idő: Kizárólag fenyvesekben fordul elő nyár végi, őszi; és ilyen helyeken szedik és gyűjtik, mert könnyen felismerhető, jó, ehető gomba. Hasonló fajok: Hazánkban csak kevesen ismerik, mert nem sok az erdei- és lucfenyő. Annyira jellegzetes, hogy néhány közeli rokon fajon kívül más gombával nem téveszthető össze.

Barna tinóru

Kalap:4-10 (15) cm átmérőjű; félgömb alakú, domború, végül ellaposodik; gesztenye-, csokoládé- vagy vörösbarna színű; fiatalon hamvas, majd csupasz, kissé ragadóssá válhat, különösen nedves időben. Lemezek:Kissé tág pórusú; fakósárga, majd olívzöldes lesz, nyomásra kékül. Tönk:5-9 cm hosszű, 1-3 cm vastag; hengeres, de lehet hasas is; világosbarna, barnás, vörösesbarnás; hamvas felületű. Gombahús:Vastag; fehéres, halványsárgás, vágásra többé-kevésbé kékül; szaga, íze kissé gyümölcsszerű. Termőhely és idő:Júniustól októberig, savanyú talajú lomb- és fenyőerdőben növő, helyenként gyakori faj. Fogyasztás:Ehető, árusítható. Hasonló fajok:Az ehető gesztenyebarna tinóruval, ízletes vargányával és a nem ehető epeízű tinóruval téveszthető össze.

Barnulóhúsú galambgomba

Jellemzés: Lombos és fenyőerdők igen változatos kalapszínű gombája, amelyet erős halszagáról és barnuló húsáról mégis könnyen felismerhetünk. Kalap: 5-12 cm-es, fiatalon félgömb alakú, majd középen bemélyedve kiterülő. Általában borvörös, kárminpiros, feketéspíros, ibolyás színű, középen kifakul, sárgás, okkeres foltokkal. Kalapbőre szárazon fénytelen, nedvesen ragadós, könnyen lehúzható. Idősebb példányok kalapszéle bordás. Lemezek: Sűrűn álló lemezei vajsárgák, nyomásra barnulnak. Tönk: fölfelé kissé vékonyodó, fehér, de többé-kevésbé erősen vörös színnel futtatott, nyomásra szürkésbarnán foltosodik. Erős halszaga főzéskor megszűnik. Ehető gomba.

Büdös szegfűgomba

Jellemzés: A fokhagymagombákhoz igen hasonló, sejtszerkezeti okból külön nemzetségbe helyezett apró (2-3 cm-es) gomba. Kalap: domború, később lapos, rozsdabarna, lilás bíborbarna. Széle bordás- ráncos. Tönk: Rövid, fonalszerű, ha kissé vastagabb, lefelé elvékonyodó. A kalapnál sötétebb, barnásfekete színű, de világosabban pelyhes, finoman nemezes. Lemezek: a kalapnál világosabbak, rózsaszínesek vagy rozsdásfehérek. Szag és íz: Kiállhatatlanul rossz, rothadó káposztára emlékeztető szaga van. Termőhely és idő: Bükkösökben, gyertyános tölgyesekben, korhadó ágdarabokon terem kisebb csoportokban. Hasonló fajok: Nem gyakori. A fenyő szegfűgomba kisebb, legfeljebb 1cm-es kalapja világosabb, a tönkje is okkerszínű felül. Lucfenyvesek avarján terem, szinte egész évben.

Bársonyos pereszke

Kalap: 5-12 (20) cm átmérőjű; domború, majd ellaposodik; sárga színű felületét bíborvörös nemez borítja, mely idővel apró pikkelyekre szakadozik. Lemezek: tönkre foggal ránőnek; sárgák; élük többé-kevésbé fúrészes. Tönk: 6-10 cm hosszú, 1-1,5 cm vastag; gyakran görbe, hengeres vagy lefelé elvékonyodó, többnyire csoportos; a kalaphoz hasonló színű; sárga alapon bíborvörösen nemezes, pikkelyes. Gombahús: A kalapban vastag, a tönkben szálas; sárgás; lédús; gyenge illata kissé a nedves fára emlékeztet, többé-kevésbé kesernyés ízű. Termőhely és idő: Júliustól novemberig, luc- és kéttűs fenyő (erdei- és feketefenyő) tuskón növő, gyakori faj. Felhasználás:Íze miatt fogyasztásra nem ajánlható. Hasonló fajok:Más gombafajjal nem téveszthető össze.

Élénkszínű nyirokgomba

Élénkszínű nyirokgomba Jellemzés: Tölcsér alakú, Iefutó lemezű, sárga kalapú, zömök gomba. Lemezei kissé ritkán állók és az átlagosnál vastagabbak. Kalap: Kezdetben domború, majd ellaposodó, végül egy kissé tölcséres. 4-10 cm széles, púpos vagy közepén bemélyedő is lehet. Sárga, rózsássárga vagy világos narancsszínű. Sima vagy aprón pikkelyes, nem ragadós. Lemezek: Kissé ritkán állók, erősen lefutók, és kissé vastagok, viaszszerűek. Színük a kalaphoz hasonló sárgásfehér, halványsárga. Spórapora fehér. Tönk: Rövid, zömök, tömör, 4-10 cm hosszú, 5-15 mm vastag. Fehéres, sárgás, rózsássárgás. Felülete kissé szálas. Hús: Puha, eléggé törékeny, sárgásfehéres vagy halvány narancssárgás színű. A kalap közepén eléggé vastag. Szag és íz: Nem jelentékeny. Termőhely és idő: Mezőkön, legelőkön és erdei füves helyeken, főleg csak ősszel terem. Egyes években helyenként nagyobb mennyiségben található. Felhasználás: Jóízű ehető gomba, amely ritkán kukacos és fogyasztásra ajánlható. Hasonló fajok: Összetéveszthető egyes tölcsérgombákkal, amelyek között mérgezők is vannak, így a rozsdasárga tölcsérgombával. A tölcsérgombáktól megkülönböztetik kissé ritkán álló és kissé vastag lemezei, erre a kevéssé feltűnő tulajdonságra ezért fokozottan figyelni kell.

Bimbós pöfeteg

Jellemzés: Kicsiny vagy közepes, fehér, gömbölyded, körte alakú gomba, tetején sűrű, letörölhető szemcsékkel, tüskékkel. Termőtest: Bunkós, fordított palackhoz hasonló, körte alakú, felül golyószerű, lefelé fokozatosan szűkül, és rövid hengeres része van, 3-10 cm magas, 3-5 cm széles. Színe fehér, később sárgás, éretten szürkésbarna. Bőre két összenőtt rétegű, amely a hússal is összenőtt. Az idős gomba a csúcsán felreped, és ha a gombát megnyomjuk, a spórapor kipöfög belőle. Felszínét apró, törékeny, letörölhető tüskeszerű szemcsék és pikkelyek borítják, amelyek később maguktól is lehullanak róla. Hús: Rugalmasan puha, kezdetben hófehér, sajtszerűen tömör és vágható, majd sárgás, vizenyős, később barna és száraz porrá hullik szét. A termőréteg, amely barna spórákra esik szét, a gömbölyű fejrészben csak egy kerek, puhán velős rész, a tönkben csak rostok vannak termőréteg nélkül. Utóbbi nem sárgul meg úgy, mint a gomba felső része, hanem csak szürkül. Spórapora barna. Spórái sárgásbarnák, gömbölyűek. Szag és íz: Fiatalon kellemesen, jellemzően aromás gomba ízű kissé retekszagú vagy lehet karbidra emlékeztető kellemetlen szagú. Termőhely és idő: Nyáron és ősszel termő gomba, de csaknem egész évben előjön. A megszáradt példányok áttelelnek. Igen gyakori és mindenfelé tömegesen, seregesen, néha boszorkánykörben is terem. Erdőben, réten, legelőn egyaránt megtaláljuk. Felhasználás: Amíg fiatal és belül fehér, minden pöfeteg ehető. Közülük ez az egyik legjobb ízű faj, de jellegzetes és erős aromája miatt egymagában gombás ételnek nem elsőrendű. Leginkább rántva, sütve jó. Más gombával vegyítve jó levesbe, húsételhez is. Igen jól szárítható, szép hófehér szárítmányt ad, és gombaporba is jól használható. Hasonló fajok: A pöfetegekhez hasonlít a mérges áltrifla, amely mérgező. Ennek felszíne repedező, burka kemény, belseje pedig fiatalon is szürkésfekete. A pöfetegek a fiatal, burokba zárt gyilkos galócákkal is összetéveszthetők, de felmetszve a burokba zárt kalapos gomba azonnal felismerhető. Sok hasonló, kisebb-nagyobb, gyakori ehető pöfeteg hasonlít hozzá. Ilyen pl. a kicsiny, szürkepöfeteg amely egész gömbölyű, tönkje nincs, csak vékony gyökérszerű köteggel folytatódik a talajban. A körte alakú pöfeteg ugyancsak gyakori, hasonló faj. Termőhelyében különbözik, mert korhadó faanyagon terem, és csoportos növésű.

Bársonyostönkű cölöpgomba

Jellemzés: A nevében szereplő két jellemzőjéről még akkor is felismerjük, ha előtte sohasem láttuk. Kalap: nagy, csaknem mindig excentrikus, gyakran több példány nő egymás mellett. Mérete kiterülve 10-20 cm-es, de előfordulnak ennél jóval nagyobb, óriási példányok is, színe mély sötétbarna. Széle begöngyölt. Lemezek: aránylag ritkán állók, a rövid, többnyire kajla tönkre mélyen lefutóak, színük fiatalon sárga, később sárgásbarna. Tönk: vastag, szép, mélybarna bársony borítja. Hús: tömötten rostos kemény, sárga, sárgásbarna, ha megkóstoljuk, összehúzóan sósan kellemetlen ízű. Termőhely és idő: Termőhelye fenyves, leginkább az erdei fenyőt kedveli. Vagy levágott tönkön, vagy gyakran az élőfa alsó részén odúból vagy sérülésből nőnek ki féloldalt a kalapok. Előfordulhat talajon is, ha az avar tönköt vagy gyökeret takar. Mint minden cölöpgomba, veszélyes!

Borsos tejelőgomba

Jellemzés: Tölgyesekben, gyertyánosokban, bükkösökben gyakori nyári-őszi gomba. Még szárazabb időben is bőven terem, de íze miatt csekély értékű. Kalap: már fiatalon is lapos, 10-15 cm-re kiterül, közepén bemélyed, tölcséresedik. Széle előbb begöngyölt, majd szabálytalanul hullámos. Fehéres színű kalapján szürkés okker vagy halvány barnás foltok jelennek meg. Közepében avardarabok, talajszemcsék gyűlnek össze. Lemezek: rendkívül sűrűn állók, keskenyek, a tönkre kissé lefutók, fehéresek, majd sárgás-okkeres árnyalatúak. Sérülésre fehér tejcseppek jelennek meg rajtuk, amelyek színüket nem változtatják. Tönk: is fehéres, vaskos, hengeres. Hús: fehér, merev, vágásra, törésre fehér tejnedvet ereszt. Nyersen csípős, elkészítve kissé kesernyés. Hasonló fajok: A zöldülőtejű tejelőgombát nemcsak annak alapján különíthetjük el az előzőtől, hogy fehér tejnedve színét változtatja: zöldesszürke foltokat hagyva szárad be, de lemezei szerint is, amelyek nem futnak le a tönkre. Mindkettőjüktől különbözik a pelyhes tejelőgomba, ritkán álló lemezeivel, kalapjának és fiatal tönkjének finoman molyhos, nemezes felületével. Ez a gomba olyan égetően csípős, hogy étkezésre semmilyen módon elkészítve nem alkalmas! Nyár elejétől igen gyakori. E három faj lombos és vegyes erdőben általánosan elterjedt, a rózsáslemezű tejelőgomba viszont kizárólag nyárfa alatt terem. Gyakran 30-35 cm átmérőjű is lehet a kalapja. Ezen fehéres alapon rózsaszínes, néha vöröses foltok láthatók. Lemezei is rózsaszínesek. Alföldi nyárasokban néhol tömeges, de olyan keserű, hogy ehetetlen.

Begöngyöltszélű cölöpgomba

Jellemzés: Nyomásra rozsdabarnán foltosodó, olajbarna, sárgásbarna, tölcséres alakú, nagyobb gomba. Lemezei zöldes árnyalattal sárgásbarnák, a kalapról lefejthetők. Kalap: Domború, majd tölcséres, olykor kajla. Szélein aláhajló, begöngyölt, 5- 15 cm széles, néha nagyobb. Színe sárgásbarna, nyomásra sötét vörösbarna lesz. Nedvesen nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Lemezek: Sűrűn állók, mélyen lefutók. A kalap húsáról könnyen leválaszthatók. Színük zöldessárgás, rozsdasárga, barnássárga. Sérülésre, érintésre sötét rozsdabarnára színeződnek. Spórapora sárgásbarna. Spórái barnássárgák, megnyúlt tojásdadok. Tönk: Rövid, zömök, cölöpszerű, de lehet kissé megnyúlt, görbe vagy lefelé vékonyodó is. 3-10 cm hosszú,1-3 cm vastag. Színe a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hús: Rostos, színe sárgás, elvágva vagy megtörve sötét rozsdabarnára változik. Főzve majdnem fekete. Szag és íz: Gyümölcsre emlékeztető szagú, savanykás ízű. Termőhely és idő: Lomberdőben, esetleg fenyvesben is, nedves, bokros helyeken, leginkább patak partján, árkokban, erdőszélen, egyesével, de helyenként seregesen terem a talajon. Nyáron és ősszel található. Helyenként gyakori, de nem tömeges. Mérgezés: Vigyázzunk vele, mert nyersen súlyosan mérgező! Külföldön sokfelé fogyasztják, főként a fiatal kalapot sütve, de már több halálesetet is okozott. Érzékeny emberek, a megfőzött vagy sütött gombától is rosszul lesznek. Feltétlenül kerüljük. Hasonló fajok: A kenyérgombához és más tejelőgombákhoz hasonlít, de azok megtörve tejnedvet engednek. Összetéveszthető vele esetleg a világító tölcsérgomba is, ez azonban csoportos, narancsszínű, vöröses, sérülésre nem foltosodik, és szintén mérgező.

Büdös galambgomba

Jellemzés: Nagy termetű vastag húsú, sárgásbarna és ragadós kalapú galambgomba. A kalap széle feltűnően, fésűsen bordás. Kalap: Gömbölyűből félgömb alakú, domború lesz, 6-15 cm széles, okkersárga, barnássárga, sárgásbarna, a közepén barna. Nedvesen ragadós, kiemelkedő bordákon sorban ülő kis dudorokkal, szemölcsökkel. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, a rendesnél kissé vastagabbak és küllősen elrendeződők. Színük sárgásfehér, szürkésfehér, krémszínű. Spórapora fehér. Tönk: Rövid, zömök. 4-14 cm hosszú, 1,5-4 cm vastag. Hengeres, de alul kissé hasas is lehet. Fehér, alul többnyire kissé barnás vagy barna foltos. Belsejében emeletesen egymás fölött elhelyezkedő üregek vannak. Hús: Merev, törékeny, pattanva törő, a tönkben morzsalékony. Fehér, barnásfehér. Szag és íz: Csípős, igen rossz ízű. Szaga fiatalon nem jelentékeny, később igen büdös, olajszagú. Termőhely és idő: Erdőkben, főleg sűrű lomberdők talaján, nyáron és kora ősszel sokfelé igen gyakori. Száraz időben is terem. Felhasználás: Nem mérgező, de rossz íze és szaga miatt ehetetlen. Hasonló fajok: Hozzá hasonló ehető gomba nincsen. Más, ugyancsak csípős, rossz ízű galambgombától ezt a fajt megkülönbözteti kalapjának színe, ragadóssága, és a kalap fésűsen bordás széle.

Bíborbarna csiperke

Jellemzés: Nyílt füves puszták őszi gombája. Kalap: bíborbarna pikkelyek, rányomott szálak díszítik. Lemezek: húsvörösek, majd vörösbarnák, végül feketésbarnák. Tönk: fehér, rövid. Gallérja fehér, gyenge, alatta a tönk finoman pelyhes. Hús: fehéres, gyengén vörösödik. Szag és íz: Illata kellemes, fűszeres, az ánizsra emlékeztet. Ehető gomba.