Büdös őzlábgomba

Jellemzés: Erdei avaron, tisztásokon, földben korhadó fatörmeléken, parkok, kertek pázsitjában nyáron és ősszel gyakori ez a kicsi, de feltűnő színű gomba. Kalap: kezdetben kúpos, harang alakú, de gyorsan kiterül. 2-6 cm széles, selymes, fényes. Az egyszínű vörösbarna csúcs felé egyre sűrűbben borítják vörösbarna, finom pikkelykék. Lemezek: sűrűn állók, fehérek vagy krémszínűek, a tönk előtt felkanyarodók, a tönköt nem érintik. Tönk: fehéres, alul borvöröses. Gallérja jól fejlett, bár előfordulhat, hogy a gallért kialakító részleges burok a kalap szélén marad. Hús: fehér, a tönk aljában vörösbarnás, törékeny, kellemetlen szagú Mérgezés: erősen mérgező, halálos mérgezést is okozott már! Hasonló fajok: Hasonló alakú, méretű, a rózsás őzlábgomba, amelynek kalapja, tönkje rözsaszínes, rózsásvörös, fakó húsbarna. Fehér húsa is rózsaszínessé lesz a tönkben. Gallérja gyengén fejlett, letöredező. Húsa ízetlen, de illata kellemes, ami azért is veszélyes, mert súlyosan, életveszélyesen mérgező gomba. Az alföldi akácosokban gyakran sokat terem. Figyelmetlenül egybegyűjthető a mezei szegfűgombával, pedig annak teljesen csupasz a kalapja, ritkán állók a lemezei és szívós, rugalmas húsú a tönkje. Fehéres alapon sötétebb rózsás, barnás színű, pikkelykés kalapú és gyümölcsillatú a húsbarnás őzlábgomba, míg a vörhenyes őzlábgombán a kalap felszíne okkeres húsvöröses, filces, később pikkelyes. Ennek is enyhe, de émelyítő gyümölcsillata van. Mindkettő súlyosan mérgező gomba, szerencsére nem gyakoriak.

Büdös pereszke

Jellemzés: Kisebb kalapú (3-8 cm-es), de karcsú, magas tönkű (6-10 cm-es) élénk kénsárga színű gomba. Kalapja közepén rozsdabarnás, vörösbarna színű. Lemezei, tönkje és húsa azonban sárga. Szag és íz: Kellemetlenül rossz, gázszagú. Termőhely és idő: Erdők talaján, ősszel nem ritka.

Cifra korallgomba

Jellemzés: Ágas-bogas, közepes termetű, vörösessárga gomba. Fiatalon a tönk fehér, az ágak hússzínűek, a többször elágazódó ágak vége citromsárga. Termőtest: Egy tőből sok, többszörösen elágazó, kanyargós növésű ág indul ki. Mérete 4-15 cm. Az ágak többszínűek, vörösessárgák, rózsássárgák, helyenként vörösek, az ágvégek sárgák. Idős korban az egész gomba vagy csak helyenként sárgásfehérre kifakul. Hús: Mereven szívós, rostos, kemény, de törékeny, fehér. Szag és íz: Jóízű, végül kissé kesernyés. Szaga jó. Termőhely és idő: Erdőben, talajon, nyáron és ősszel terem, de csak egyes helyeken gyakori. Felhasználás: Kissé mérgező, hashajtó hatású. Hasonló fajok: Nagyon hasonló a sárga korallgombához, amelytől a kifakult példányok alig különböztethetők meg. Vékonyabb, kanyargósabb ágai, helyenként vöröses színe és a világosabb sárga ágvégek nem eléggé biztos különbségek. Ezen kívül van még néhány ritkább, nemcsak sárga, vörösessárga korallgombafaj, amelyek között ugyancsak akad ártalmas, sőt mérgező is, mint pl. a ritka szürke korallgomba.

Céklatinóru

Jellemzés: Az országban és környékén mindenféle erdőben elég gyakori, nagy termetű és szárazabb időben is található. Mérgezés: Nyersen mérgező, de alapos sütés-főzés után elég jó ízű, ehető, szárítható. Jellemző, hogy a csöves termőréteg élénkvörös, a tönkjük vörös és a húsuk kékül. A csöves rész és a tönk között mély árok van. Kalap: is általában élénkvörös színű, a pórusok narancsvörösek, ídősődve olajzöldek, nyomásra sötétkék folt jelentkezik. A tönk lefelé keskenyedő, sárga alapon kárminosan finom szemcsékkel, sárga húsa kevésbé gyorsan kékül.

Citromgalóca

Jellemzés: Kifejlett állapotában felismerése nem nehéz, mert színe sárgászöld, mint a félig érett citrom, és a kalapbőrén nagy, szögletesen rongyos szélű, szürkés burokmaradványok tapadnak. Egyébként jellegzetes galóca, széles, peremes gumóval. Termőhely és idő: Fenyvesben és lomberdőben, nyár elejétől késő őszig az egész országban nem ritka. Mérgezés: Ne fogyasszuk, mérgező. Hasonló fajok: Gyakori gomba, jelentősége azért nagy, mert egyfelől nagysága, alakja és zöldessárga színe miatt összetéveszthető a gyilkos galócával (különösen, ha pettyei lemosódtak), másfelől azért, mert mérgező gomba. Összetéveszthető a sárguló kalapú ehető csiperkékkel.

Bunkóslábú fülőke

Jellemzés: Hólyagosan felfúvódott tönkjéről felismerhető. Kalap: vékony húsú, 4-8 cm-es, vörösesbarna, de különösen a szélein kifakuló, gyakran fehéres, szürkés, olykor sávosan sötétebb színű. Felülete sima és sajátosan zsírfényű. Lemezek: sűrűn állók, nem lefutók, fehéresek. Tönk: Az alul erősen duzzadt vagy lapos, rövid, belül üres. Színe szürkésbarnás, felülete hosszában csíkos, szívós-rostos. Hús: kissé dohos szagú és avas ízű. Termőhely és idő: Késő őszi gomba, még tél elején is, az erdők talaján, helyenként seregesen terem. Fogyasztásra nem alkalmas.

Császárgomba

Jellemzés: Piros kalapú, sárga tönkű, élénksárga lemezű, nagyobb termetű galléros gomba, nagy, fehér bocskorral. Kalap: Félgömb alakúból domború, később kiterülő 5-20 cm széles. Narancsvörös de lehet tűzvörös vagy sárga is, tetején néha nagy, fehér burokmaradványok tapadnak. Széle finoman bordás. Bőre lehúzható. Lemezek: Halványsárgák, később élénk citromsárgák, nem lefutók, szélesek, különösen a kalap szélén. Spórapora fehér. Spórái fehérek, tojásdadok. Tönk: Hengeres, tömör, alul gumósan megvastagodó, 8-15 cm hosszú, 2-3 cm vastag. Sárga, citromsárga vagy aranysárga. Gallérja is sárga, nagy, lelógó, felül finoman bordázott. A gumó szélén nagy, vastag, elálló, fehér színű, széles, zsákszerű bocskor van, amelynek felső széle több csúcsra széthasadozik. Hús: Puha, sárgásfehér, a kalapbőr alatt sárgáspiros, a tönk közepében és aljában pedig fehér. Szag és íz: Jóízű, gyengén kellemes illatú. A fiatal gomba: Kacsatojás nagyságú is lehet, felül szélesebb, teljesen zárt, vastag, fehér burokban van. Termőhely és idő: Leginkább tölgyesben, szelídgesztenyésben található, de mindig csak a fák mellett, mert gyökérkapcsolt gomba. Előfordul fenyvesben és mogyorócserjék között is. A melegebb, száraz, agyagos talajt kedveli, mert a melegebb vidékek gombája. Melegebb években néhol tömegesen is előjön, de általában nem mondható gyakorinak. Június és október között, főleg augusztusban jelentkezik. Felhasználás: Jóízű, ehető, közkedvelt és keresett gomba. A régi római idők óta ismert és az egyik legtöbbre tartott gombafaj. Igen ízletesen és sokféleképpen elkészíthető. Konzervnek, salátának és szárítmánynak is jó. Az ételt a főzéskor kioldódó sárga szín szépen megfesti. Hasonló fajok: Minden hasonló galócától feltűnően és összetéveszthetetlenül megkülönbözteti élénksárga tönkje és lemezei. A mérgező légyölő galóca lemezei és tönkje fehér. A hasonló színű galambgombáknak nincsen gallérjuk és bocskoruk, tönkjük sem sárga, és húsuk pattanva törő.

Dióízű galambgomba

Jellemzés: Nagy termetű, fehér lemezű, fehér tönkű galamb- gombák. A lemezek és a tönk töve gyakran rozsdafoltos. Kalapszínük zöld vagy húsvörös, vékony kalapbőrük gyakran nem ér a kalap széléig. Kalap: Domború, majd lapos, középen gyakran tölcséresen, gödrösen benyomott, 5-15 cm nagyságú. Színe különféle, legtöbbször húsvörös vagy világoszöld, barnászöld, de lehet majdnem fehéressárgás vagy barna is. Sokszor a kalap közepe sokkal világosabb, sárgásfehér színű. Minden színátmenet előfordul rajta. Felülete lehet finoman sugarasan ráncolt, eres. Vékony kalapbőre - különösen a húsvörös színváltozatban - szűkre szabott, úgyhogy a kalap húsát a szélén itt-ott nem takarja teljesen, és a vékony bőr mellett a lemezek bordásan kilátszanak. A kalapbőr csak a kalap feléig húzható le. Lemezek: Sűrűn állók, a tönköt érintők, üvegszerűen szétpattanva törékenyek, morzsalékonyak. Fehérek vagy fehéresek, gyakran rozsdafoltosak. Spóraporuk fehér. Tönk: Rövid, zömök, eléggé vastag, hengeres, 3-11 cm hosszú, 1,5-5 cm vastag, az alján többnyire vékonyodó. Színe fehér, de a tönk tövén többé- kevésbé rozsdás. Hús: Fehér, merev, pattanva törő, morzsalékony. Szag és íz: Nyersen is jóízű, kifejezetten édeskés, dióra emlékeztető. Csaknem szagtalan. Termőhely és idő: Lomberdőben, egyesével sokszor tömegesen teremnek a talajon, a fák alatt. Már kora nyáron tömegesek, mikor a többi faj még ritka, de később is minden erdős vidéken igen gyakoriak. Felhasználás: Egyikük a legízletesebb galambgombáknak, még nyersen is kellemes ízűek, minden elkészítésre alkalmasak. Hibájuk, hogy nagyon törékenyek és morzsalékonyak, főleg a lemezek törnek apró darabokra. Az is hibájuk, hogy gyorsan kukacosodnak. Jól száríthatók. Árusításra a csípős ízű vörös galambgombákhoz, sőt a gyilkos galócához való felületes hasonlóságuk miatt nem engedélyezettek. Hasonló fajok: A vörös és a zöld színű változatokat sokan külön fajnak tartják. A zöldes példányok, ha csak a kalapokat látjuk, összetéveszthetők a gyilkos galócával. A gyilkos galócának azonban a tönkön gallérja és alul bocskora van, húsa pedig nem pattanva törő. A vöröses kalapú példányok más vörös színű galambgombákhoz hasonlítanak, így pl. az élénkvörös, égetően csípős hánytató galambgombához, a vörös kalapú, de sárga lemezű ízletes nagy galambgombához. Igen hasonló hozzájuk a barnuló húsú galambgomba, amely eléggé gyakori faj. Ennek kalapszíne a termőhely szerint változó, többnyire barnásvörös lila, de lehet tarka, középen zöldessárga, sárgásfehér vagy más színű is. Lemezei fehéresek, majd halvány okkerszínűek, sárgásak. Tönkje fehér vagy szürkés,.olykor vörösesen futtatott. Húsa fehér színű, de megtörve szürkésbarnára színt váltó. Kellemetlen heringszagú, a szaga romlott halra emlékeztet. A barnulóhúsú galambgomba nálunk erdőkben, nyáron és ősszel gyakori. Ehető, mert a rossz szaga a főzéskor eltűnik, és igy fogyasztásra is ajánlható. Nagyon hasonló még hozzájuk az ugyancsak gyakori, de fogyasztásra nem alkalmas feketésvörös galambgomba, amelynek kalapja sötétebb vörös, feketésvörös, ibolyásvörös vagy középen majdnem fekete. Húsa merevebb, nem barnul meg, és általában kissé csípős ízű, különösen, ha a lemezeket kóstoljuk.

Csíkos pohárgomba

Jellemzés: A bozontosan szőrös, molyhos barna termőtestek mindig többesével jelennek meg korhadó fán vagy a földön. Olyanok, mintha parányi, 1-2 cm-es tüskés pöfetegek lennének. Felnyílás után látható csíkos belső fala és alján 3-6 db fehér, korongszerű glebatestecske. Hasonló fajok: A szürke pohárgomba külseje csak kissé molyhos, belseje szürkésbarna, sima, fényes. A tégelygomba legfeljebb 1 cm magas sárgás, okkeres termőtestei kívül-belül simák, mindig többesével teremnek korhadó fadarabkákon, avaron. Sem a pohárgombák, sem a tégelygomba nem ehető.

Csigapereszke

Jellemzés: A pereszkékre és a galambgombákra is emlékeztető csigagomba. Színe fehér alapon biborlilás színnel felhősen foltos. Kalap: Közepesen nagy termetű, domború vagy ellaposodó, 4-14 cm széles. Fehér alapon szürkés rózsaszínű, vörös, lilásvörös, bíborlila elmosódott foltoktól tarka. Helyenként, főleg a szélén, lehet sárga foltos is. Gyakran szálkásan tarka, mintha ecsetvonásokkal lenne megfestve. Felülete alig ragadós. Széle begöngyölt. Lemezek: Kissé lefutók, alig ritkán állók és nem vastagok. Fehérek, de vörösödők, vörösfoltosak lesznek. Spórapora fehér. Tönk: Rövid, zömök, tömör, ritkán igen vastag, csak 3-10 cm hosszú, de I-3 cm vastag. Fehér, rózsásan, vörösesen felhősen foltos. Felül aprón szemcsés, pikkelyes. Hús: A kalapban is, a tönkben is igen vastag. Fehér, helyenként kissé rózsásvöröses. Szag és íz: Íze jó, nyersen kissé kaparó, szaga nem jelentős, avarszagú. Termőhely és idő: Lomberdők talaján ősszel, későn is, egészen a fagyok beálltáig helyenként egyes években bőven található. Seregesen terem, de a fiatal példányokat a vastag avarszőnyeg gyakran még takarja. Felhasználás: Igen jó, ehető gomba, bárhogy elkészítve igen ízletes. Szépen szárad is és csak ritkán kukacos. Hasonló fajok: Más csigagombafajok nem hasonlók hozzá, inkább galambgombának vagy pereszkének lehet vélni, de jellegzetes színéről könnyen felismerhető. Egyes mérgező galambgombák, például a hánytató galambgomba színben kissé hasonlók, de a galambgombák húsa a tönkben nem rostos, hanem pattanva törik.

Csillagspórás susulyka

Jellemzés: Kúpos, csúcsos és szálas-rostos, selymes barna kalapú, törékeny kis gombák. Lemezeik szürkésbarnák. Kalap: Kúp alakú, majd behasadozó széllel szétterülő, de a közepe akkor is csúcsos marad. 1-6 cm széles. Színe különféle árnyalatú barna, többnyire sötétbarna. Felülete sugarasan szálas, szálkás, rostos vagy bordás. Lemezek: Kezdetben szürkések, majd szürkésbarnák, végül barnák lesznek. Spóráik sárgák, a főfaj spórái feltűnően csillag alakúak, több hegyes kiemelkedéssel, más fajok spórája lehet más, például vese alakú is. Tönk: Egyenes, karcsú, alul sokszor gumós, 2-8 cm hosszú, 2-10 mm vastag. Színe többnyire barnás, de lehet felül fehéres, sárgás vagy lilás is. Hús: Puha, törékeny, a kalapban igen vékony. Színe fehéres, a tönkben többnyire kissé megbarnuló vagy megvörösödő. Szag és íz: Többnyire eléggé erősen kellemetlen rossz szagú gombák, de egyesek lehetnek szagtalanok is. Termőhely és idő: Főleg sűrű erdőben, de máshol is, árnyékos, nedves, nyirkos helyeken teremnek, egyes fajok azonban nyíltabb, füves területen is. Tavasztól őszig némelyik faj helyenként gyakori. Mérgezés: Többé-kevésbé mérgezők, a csillagspórás susulyka eléggé súlyosan is. Tünetei a susulykamérgezésre jellemzők. Hasonló fajok: A csillagspórás susulykához igen hasonló több kisebb termetű barna susulyka van. Ezeket egymástól, sőt a kerti susulykától és rokonaitól megkülönböztetni sokszor csak mikroszkópos vizsgálattal lehet. Minthogy majdnem minden susulyka mérgező, ezért ha el akarjuk kerülni őket, annak felismerése is elegendő, hogy a gomba susulyka. Az ehető gombák közül a hozzá nem értők a mezei szegfűgombával téveszthetik össze, pedig annak lemezei ritkán állók és nem szürkésbarna színűek, kalapja nem sugarasan szálas, húsa nem olyan törékeny, és jellemző az illata is.

Elefántcsont-csigagomba

Jellemzés: Egyszínű fehér vagy sárgásfehér, nyálkás, ragadós kalapú, közepes termetű őszi gomba, amely ritkán álló, vastag, viasszerű lemezeiről és a tönkön korpás pikkelyeiről ismerhető fel. Kalap: Félgömb alakú, domború, 3-10 cm nagy. Pereme fiatalon aláhajló, kissé pihés. Lemezek: Feltűnően ritkán állók, vastagok, nem törékenyek, kissé lefutók. Tönk: Karcsú, vékony, gyakran hullámosan görbe, hajlott, 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag. Felülete kissé ragadós. A kalap alatt, a felső harmadában szemesés, korpásan pikkelyes. Hús: Fehér. Szag és íz: Igen jellegzetes, kellemetlenül erős "csigagombaszagú" és aromás ízű. Termőhely és idő: Ősszel terem erdőkben, a talajon magányosan, néha seregesen. Helyenként gyakori. Felhasználás: Ehető és sokféleképpen felhasználható gomba, de jellegzetes aromája miatt csak kevesen szeretik. Elkészítés előtt ragadós bőrét le kell húzni, de az étel így is kissé nyálkás tőle. Szárítható, gombapornak is használható. Hasonló fajok: Hasonlít hozzá a helyenként nem ritka csípős fehér pereszke, amelynek lemezei azonban vékonyabbak, nem lefutók és sűrűn állók. Kalapja nem ragadós és íze csípős. Más, esetleg felületesen hasonlító fehér gombáktól, mint pl. a tarlógombától, az erdőszéli csiperkétől, a fehér gyilkos galócától megkülönbözteti, hogy azok lemeze nem lefutó, nem vaskos, és hogy tönkjükön gallér is van. Hasonlít hozzá több más csigagomba, így leginkább a vagy fehér csigagomba, amelynek kalapja száraz, nem nyálkás, és húsa is vastagabb. Az ősszel helyenként igen gyakori, más színű többi csigagombát színük alapján könnyű megkülönböztetni.

Cseh kucsmagomba

Jellemzés: Süvege hosszában árkos, gödrös, és a hosszú tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, azt gyűrűszerűen körülveszi. Süveg: Harang vagy kucsma alakú 2-4 cm magas, hosszában árkolt, hullámosan gödrös. A tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, az egész süveg a tönktől körös-körül eláll. Színe sárgásbarna, vörösesbarna. A spórapora fehéres. Tönk: 5-15 cm magas, karcsú, fehér, törékeny. Hús: Merev, puha, viaszosan törékeny, de nedvdús és romlékony. A gomba belseje átmetszve egyetlen üreg, amelyet részben vattaszerűen laza szövedék bélel ki. Szag és íz: . Nem jellegzetes. Termőhely és idő: Erdőszéleken és erdőkben, bokros helyeken kora tavasszal, áprilistól júniusig terem. Felhasználás: Kevésbé értékes, mint a többi kucsmagomba, de ugyanúgy felhasználható. Csak a fiatalja jó, az idősebbje vizenyős, romlékony, sőt forrázás nélkül megárthat Hasonló fajok: Jellegzetes gomba, illetve két igen hasonló faj, amely a többi kucsmagombától és a papsapkagombáktól jól elkülöníthető azáltal, hogy a süvege a tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, és a tönköt harangszerűen veszi körül.

Csoportos pereszke

Jellemzés: A csoportosan növő, nagyméretű, fehéres, nem lefutó lemezű gombák a valódi pereszkéktől már régen elválasztva, külön nemzetségbe tartoznak. Ez a legjellemzőbb, leggyakoribb fajuk, fontos ehető gomba. Kalap: sárgásbarna, világosbarna, 5-15 cm nagy. Lemezek: fehéresek. Tönk: A csoportosan nőtt, hosszú és fehéresek. Termőhely és idő: Füves erdőben, de nedves csupasz talajon bárhol, nyáron és ősszel terem. Hasonló fajok: A sötétebb barna kalapú bokros pereszke is ugyanilyen jó, ehető gomba. A majdnem tiszta fehér színű faj is ide tartozó, ritka gomba.